Méhkas vesszőből (Néprajzi gyűjtemény. Leltári szám: I.74.175.)
 

Március 10-e 2018 óta a beporzók napja, ami egy magyar kezdeményezésű természetvédelmi jeles nap. Országszerte számos múzeum színes programokkal kapcsolódik a kezdeményezéshez, felhívva a figyelmet a beporzó rovarok jelentőségére, védelmük fontosságára.

A Bihari Múzeum e havi műtárgyával az egykori sárréti méhészkedés hagyományait mutatjuk be.
 

Méhészkedés a régi Sárréten*
 

A sárréti ember háztartásában igen fontos szerepet játszott a méz, mindent ezzel édesítettek. Ezt tették az ételbe, tésztafélékbe, kalácsba, a tea helyett ivott ürmösborba, a gyerekek pedig kenyérre kenve ették.

A Sárrét kora tavaszól késő őszig sohasem volt virág nélkül: sokféle növényei egyre másra nyílottak. A réti méhész birtokába vette a rét valamelyik, neki megfelelő porongját, kunyhót épített rá, és e köré helyezte el vesszőből és gyékényből font méhkasait.

A kasok gyorsan nehezedtek. Ősszel – az anyatörzs kivételével – füsttel lefojtották a méheket és a kasok tartalmát kiürítették. A lép kiszedésére lépvágót és lépmetszőt használtak. A kimetszett lépeket avagy apró darabokra törték, és lépesmézként árulták vagy kicsepegtették belőle a mézet, úgy hogy dézsa szájára rácsszerűen nádszálakat raktak, és erre fektették a lépet.

*  Szűcs Sándor: Néprajzi vonatkozások Bihar megyében nyomán.